Titokzatos matektanár

 Egyszerűen nem tudtam figyelni magára a tananyagra amit leadott,  csupán csak arra ahogy mozgott ide oda a teremben.
- Na, de mára ennyi lett volna. Remélem nem voltam unalmas és talán még érdekes is volt számotokra, de ha nem akkor sem szomorodom el... Öhm .... Ja és meg kérhetnék valakit, hogy segítsen vissza vinni a könyveket a könyvtárba?- senki nem mozdult így kaptam az alkalmon es segítettem neki.

- Jaebum igaz? - szólít meg miközben együtt pakoljuk vissza a könyveket helyükre.
- I-igen, miért tanár úr?
- Ja különös képpen semmi, csak annyira aranyos volt, ahogy egész órán olyan bűbájosan figyeltél. Ez pozitívan feltöltött. Köszönöm.
- Khm....  Nincs mit köszönnie.- na szép, nem elég, hogy válaszolni alig tudok, de amit még ki is tudok nyögni az is flegmán jön ki. - Vagy is... Örülök, hogy jó kedve lett ennyitől. -mentem a menthetőt es távozok a helyiségből.

Már a szekrényünknél járok ahol, annak ajtaja mentén lecsúszom a földre közben véve egy mély levegőt.
Nem lehet igaz, hogy ilyen béna vagyok AAH.
- Fel fogsz fázni.
- Nem érdekel!... - rögvest válaszolok, nem is figyelve arra ki szólt.
- Oh, jó napot tanár úr!- szólal meg Jackson mire fel is kapom a fejem. - Ne is tessék foglalkozni vele ő mindig ilyen, morgós medve.- egy Jinyoung utánam jött, kettő ez a balfacan még be is éget előtte?!  Hát eszem faszom megáll, komolyan!
- Na tudod ki neked a morgós medve, Wang!- mordulok rá.
- Látja, én megmondtam! - nevet fel.
- De én nem is zavarnék, csak a táskád ott hagytad a könyvtárban és utánad hoztam, ne hogy majd ne tudj tanulni otthon. - hah, nem is hiányzott volna.
Amint átvettem puttonyom tőle el is ment. Ah, legszívesebben vissza rángatnám a könyvtárba.

Haza felé már bíztam abban, hogy nem szólal meg drága barátom, de nincs olyan szerencsém.
- Hallod? Te mit is csináltál a könyvtárba Park úrral?
- Nem azt amire te gondolsz.
- Szóval megtugtad. - mosolyog sejtelmesen.
- MI?! Nem! Könyveket segítettem vissza vinni és a helyükre rakni, ennyi! - nézek rá gyilkos szemekkel, mire mosolya nevetésbe torkollik. Higyjen amit akar, habár tudja ő is, hogy nem bántam volna, ha nem csak könyveket pakolunk Jinyounggal. Na majd legközelebb!

Végre szombat és azt hinné az ember, hogy majd döglik délig, de rá kell jönnie, hogy a nagy FASZT!
Szeretem anyát, hogy meg ilyenkorra is intéz nekem programot, ráadásul korepre kell mennem délután egyre. De a poén az egészben, hogy azt se tudom kihez kell mennem vagy hozzánk jönnek e.
- Anyaaaaa.
- Ne myavajogj kislányom! Mész és kész.
-..... De én fiú vagyok! Meg amúgy is kihez kell mennem?
- A cím a hűtőn van. Viszont mentem dolgozni - nyom egy gyors puszit arcomra, mire én egy ölelésbe vonom - és kérlek menj el korepre, tudod, hogy nem megy a matek és érettségi éved van!
- Jójó elmegyek, nyugi.
- Szia Bumiee~- de utálom, ha így hívnak, de anyának a szájából meg jól is hangzik.
- Szia.

Egészen 12:30ig fetrengtem még az ágyban, mire leesett, hogy nekem nagyon gyorsan fel kene öltözni és el is kéne indulni. Ebből késés lesz.

Miután rájövök, hogy csak a szomszédos utcába kell mennem, meg is könnyebbülök, de sietve is biciklire szállok.

Tanárom ajta előtt várok, akiről azt se tudom ki. Mire végül ajtót nyitnak és megfordulva, hogy ne a hátamat nézze.
Amint rá pillantok, bennem reked a levegő és menekülni vágyom...

Új tanár

  Unalmas tanórák tömkelege, megint. Utálom a szeptembert, újra vissza kell szokni a tanuláshoz. Ah, borzasztó.
  Persze már szeptember közepén vagyunk, de nekem még mindig nehéz átállni ehhez. Most is csak egy matekon poshadunk az osztállyal. Végignézve rajtuk egész poénos. Van aki alszik, mondjuk azok a nagymenők aki hátul ülnek minden órán az alvás érdekében, persze vannak a szorgos diák társaim is akik úgy isszák a tanár szavait, mintha valami imádság lenne, tőlük még a szőr is feláll a hátamon olyan okosak. Rendes ijesztőek, bruh még a gondolatra is kiráz a hideg. mondjuk még sorolhatnám, hogy vannak itt ribancok is - sajnos nem is kevesen, de tudnám miért.
Én a "az ötösért jöttem, de jó lesz a kettes is" csoportot képviselem drága Jackson barátommal. Bolond szegény, talán emiatt is lettünk olyan jóba már a kezdetekkor. Minden hülyeségben benne van, csak ne unatkozzunk.

  Végre megszólalt a mennyei "harangszó" és mindenki egy emberkét hagyta volna el az termet a drága osztályfőnökünk nem állt volna az ajtóban. Ránézésre egy törékeny nőszemély, ártatlan tekintete még tesz is rá egy lapáttal, de miután megismertük kiderült, hogy terminátor ÉL! Komolyan! Nekünk is csak egyszer kellett eljátszani nála a nagyfiút, azóta se rajolunk , hogy veretnénk a mosdóba Mrs.Kim-et. Röviden Mrs.Kim az igazgatónk és egy bomba nő! Álmaink álma volt egészen addig, míg ki nem derült, hogy egy hazás, három gyermekes anyuka.
- Leülni! - adta ki a parancsot tanárnő, amit mi szó nélkül végre is hajtottunk.- Csak annyiért zavarlak titeket, hogy figyelmeztesselek titeket valamiről.
- Miről lenne szó? Éhes vagyok! - hát persze az osztály szopós khm khm ...sarki malackája megszólalt. Miért is ne, majd pont ő maradna csendben. Hohooo jó poén.
- Mindjárt Jessica. Szóval, ha jól tudom a következő órátok történelem lesz. Mivel az előző tanár, Mr. Wang és eddig csak lyukas órátok volt töri helyett, most ez változik. Ezalatt a két hét alatt végre betöltötték az üresedést, így mától kezdve megkapjátok a tankönyveiteket is az órára, plusz ajándék hozzá az Mr.Park. Legyek kedvesek vele és tiszteket tudóak! Remélem nem kell megismételnem azt a testnevelés órát, mint ezelőtt két évvel.
- Igen is!- szólalunk meg egyszerre.
- Na ezt már szeretem. Csak ennyit szerettem volna, mehettek szünetre és Jessica pedig enni. - derül mosoly az arcára és hagyja el a termet.

  Már felfelé jövet tartok fülessel a fülemben. Általában vagy az azzal az idiótával beszélgetünk vagy zenéz hallgatok  a szünetekben. Most az utóbbinál maradtam, valahogy nem volt kedvem beszélgetni. Kíváncsi vagyok, vajon milyen lesz majd Mr.Park. Unalmas lesz, mint Wang volt vagy végre lesz egy normális tanárunk is? Jó az eddigiek se rosszak, de jó lenne végre egy olyan ember aki nem csak ahhoz ért, hogy fegyelmezzen egész nap. Mondjuk az a dolga egy tanárnak, hogy tanítson és neveljen minket. De legalább egy ember lehetne olyan vagy csak hasonló gondolkozású, mint mi.
  Épp csengőre érek be a terembe, lehuppanva nézek magam elé a padra. Tágra nyílnak szemeim mikor tudatosul bennem, hogy ezen az éven tuti bukni fogok töriből. Hát, ha nem egy enciklopédia vastagságú a könyv akkor nem tudom. A kisebb sokkomból csak az ajtó nyitódása ébreszt fel. Végül tudatosul bennem, hogy Park úr lépett be a terembe. Drága lányainknak egyből felcsillan a szeme a tanár látványától. Mikor lepakolta cuccát asztalára, fordul felénk, hogy bemutatkozzon.
  Mikor teljesen szembe fordul velünk és meglátom egész mivoltját, talán feltűnően is, de az én szemeim is kétszeresére nőnek a látványtól.

- Szervusztok, Park Jin Young vagyok a történelem tanárotok. Szeretném, ha bemutatkoznátok nekem egyesével. Remélem jól megleszünk.- az a mosoly és az az ártatlan megjelenése. Mintha nem is ember lenne, hanem egy angyal...