Titokzatos matektanár

 Egyszerűen nem tudtam figyelni magára a tananyagra amit leadott,  csupán csak arra ahogy mozgott ide oda a teremben.
- Na, de mára ennyi lett volna. Remélem nem voltam unalmas és talán még érdekes is volt számotokra, de ha nem akkor sem szomorodom el... Öhm .... Ja és meg kérhetnék valakit, hogy segítsen vissza vinni a könyveket a könyvtárba?- senki nem mozdult így kaptam az alkalmon es segítettem neki.

- Jaebum igaz? - szólít meg miközben együtt pakoljuk vissza a könyveket helyükre.
- I-igen, miért tanár úr?
- Ja különös képpen semmi, csak annyira aranyos volt, ahogy egész órán olyan bűbájosan figyeltél. Ez pozitívan feltöltött. Köszönöm.
- Khm....  Nincs mit köszönnie.- na szép, nem elég, hogy válaszolni alig tudok, de amit még ki is tudok nyögni az is flegmán jön ki. - Vagy is... Örülök, hogy jó kedve lett ennyitől. -mentem a menthetőt es távozok a helyiségből.

Már a szekrényünknél járok ahol, annak ajtaja mentén lecsúszom a földre közben véve egy mély levegőt.
Nem lehet igaz, hogy ilyen béna vagyok AAH.
- Fel fogsz fázni.
- Nem érdekel!... - rögvest válaszolok, nem is figyelve arra ki szólt.
- Oh, jó napot tanár úr!- szólal meg Jackson mire fel is kapom a fejem. - Ne is tessék foglalkozni vele ő mindig ilyen, morgós medve.- egy Jinyoung utánam jött, kettő ez a balfacan még be is éget előtte?!  Hát eszem faszom megáll, komolyan!
- Na tudod ki neked a morgós medve, Wang!- mordulok rá.
- Látja, én megmondtam! - nevet fel.
- De én nem is zavarnék, csak a táskád ott hagytad a könyvtárban és utánad hoztam, ne hogy majd ne tudj tanulni otthon. - hah, nem is hiányzott volna.
Amint átvettem puttonyom tőle el is ment. Ah, legszívesebben vissza rángatnám a könyvtárba.

Haza felé már bíztam abban, hogy nem szólal meg drága barátom, de nincs olyan szerencsém.
- Hallod? Te mit is csináltál a könyvtárba Park úrral?
- Nem azt amire te gondolsz.
- Szóval megtugtad. - mosolyog sejtelmesen.
- MI?! Nem! Könyveket segítettem vissza vinni és a helyükre rakni, ennyi! - nézek rá gyilkos szemekkel, mire mosolya nevetésbe torkollik. Higyjen amit akar, habár tudja ő is, hogy nem bántam volna, ha nem csak könyveket pakolunk Jinyounggal. Na majd legközelebb!

Végre szombat és azt hinné az ember, hogy majd döglik délig, de rá kell jönnie, hogy a nagy FASZT!
Szeretem anyát, hogy meg ilyenkorra is intéz nekem programot, ráadásul korepre kell mennem délután egyre. De a poén az egészben, hogy azt se tudom kihez kell mennem vagy hozzánk jönnek e.
- Anyaaaaa.
- Ne myavajogj kislányom! Mész és kész.
-..... De én fiú vagyok! Meg amúgy is kihez kell mennem?
- A cím a hűtőn van. Viszont mentem dolgozni - nyom egy gyors puszit arcomra, mire én egy ölelésbe vonom - és kérlek menj el korepre, tudod, hogy nem megy a matek és érettségi éved van!
- Jójó elmegyek, nyugi.
- Szia Bumiee~- de utálom, ha így hívnak, de anyának a szájából meg jól is hangzik.
- Szia.

Egészen 12:30ig fetrengtem még az ágyban, mire leesett, hogy nekem nagyon gyorsan fel kene öltözni és el is kéne indulni. Ebből késés lesz.

Miután rájövök, hogy csak a szomszédos utcába kell mennem, meg is könnyebbülök, de sietve is biciklire szállok.

Tanárom ajta előtt várok, akiről azt se tudom ki. Mire végül ajtót nyitnak és megfordulva, hogy ne a hátamat nézze.
Amint rá pillantok, bennem reked a levegő és menekülni vágyom...